Milyen orvoshoz mennek szívesen a gyerekek?

A TASZ három évvel ezelőtt indította el a Gyerekkel vagyok! névre keresztelt kampányát, amiben azt vizsgálják, hogy a gyermekosztályt működtető egészségügyi intézmények mennyire gyerekbarát helyek. Ehhez kapcsolódva készítettek el most egy videót, amin három gyerek castingol két gyerekorvost, miközben a gyerek- és a felnőttszereplők is arról beszélnek, hogy milyen a gyerekbarát orvosi kezelés: Három éve, a kampány kezdetén a fő hangsúly azon volt, hogy bennmaradhatnak-e a szülők éjszakára a gyerekük mellett a kórházakban. Ez elvileg nem is kéne kérdés legyen: az 1998 óta hatályos egészségügyi törvény egyértelműen kimondja, hogy a kórházaknak biztosítaniuk kell ennek lehetőségét. A valóság azonban sok esetben felülírja ezt: bőven akad még intézmény az országban, ahol a szülők nem tudnak bennmaradni a látogatási idő lejárta után. Bár sok helyen infrastrukturális hiányosságok vannak, ahol akarják, általában találnak valamilyen megoldást a szülő éjszakai benttartózkodására „Sokáig az volt a hozzáállás, hogy kisgyerek, kis hely, de ma már az a szemlélet, hogy kisgyerek, még nagyobb hely.” – idézett egy kapcsolódó mondást Asbóth Márton, a TASZ projektvezetője. A kampány mostanra kiszélesedett, a szülők bennalvása mellett több mindenre is rákérdeznek a kórházaknál, amit az is magyaráz, hogy az elmúlt években számos pozitív változást tapasztaltak: Asbóth elmondása szerint látszik, hogy sok helyen egyre jobban odafigyelnek arra, hogy gyerekbarát ellátást nyújtsanak. A kampányban vizsgálják azt is, hogy hogyan tájékoztatják a gyerekeket és a szülőket, megvalósul-e a személyre szabott tájékoztatás követelménye, azaz elmagyarázza-e részletesen az orvos, hogy mit és miért fog tenni, és mire lehet számítani a kezelés vagy beavatkozás után, valamint hogy részletes tájékoztatást ad-e az orvos felmerülő döntési lehetőségekről.  Ha több kezelési mód közül is lehet választani, mindig a szülő hozhatja meg a végső döntést, de az egészségügyi törvény alapján a gyereket is tájékoztatni kell, és a lehetőségekhez mérten figyelembe is kell venni az álláspontját. Nyilván egy hároméves gyerek még nem tud érdemben hozzászólni ahhoz, hogy milyen kezelést szeretne, de mondjuk egy 12 éves gyerekkel már lehet erről beszélgetni. A projekt során a TASZ számos hazai kórháznak küldött közérdekű adatigénylést, majd a beérkezett válaszok alapján értékelte, hogy mennyire gyerekbarátok az intézmények. Erről össze is állítottak egy adatbázist, itt végig lehet böngészni, melyik kórházban mi a helyzet ezen a téren. Asbóth szerint az elmúlt években sok előrelépést tapasztaltak, vannak kórházak, melyekben tényleg érdemi fejlődés történt. Az egyik fontos tanulság, hogy úgy tűnik, sokszor elsősorban szándék kérdése a változtatás, akadnak olyan intézmények, melyekben anyagi források nélkül is képesek voltak gyerekbarátabbá tenni az ellátást. Ezt mutatja a TASZ kórházadatbázisa is: az ország nyugati felében ugyanúgy találni jobban és rosszabbul teljesítő kórházakat, mint keleten.  Már pár új gyakorlat bevezetése sokat számíthat: kezdve onnan, hogy az orvos mondjuk egy plüssállaton mutatja meg a gyereknek, hogy mije fáj, és mit fognak megműteni rajta, vagy hogy külön foglalkozásokat szerveznek a bennlévő gyerekeknek, de akad például olyan kórház is, ahol a gyerek elektromos autóval mehet be a vizsgálati szobába. Ezek mind apróságok, de pont az ilyen apró változtatások vezethetnek oda, hogy a lehetőségekhez képest élményszerűbb legyen a gyerekek kórházi tartózkodása. A legnehezebb persze azon változtatni, ha egyszerűen nincs elég hely ahhoz, hogy a szülők bennmaradjanak. De akadnak kórházak, melyek ennek ellenére is próbálnak segíteni: például külön kórteremben szállásolják el a szülőket. A bennmaradás lehetősége amúgy a szülőknek is fontos: a TASZ nemrég készíttetett egy reprezentatív kutatást, amiből kiderült, hogy a szülők 85 százaléka igényli azt, hogy szükség esetén bennmaradhasson a gyermekével. A kórházak nem kérhetnek pénzt a szülőktől a bennmaradás lehetőségéért, de egyes fizetős szolgáltatásokat kínálhatnak a számukra, például az étkezés vagy a zuhanyozás lehetősége lehet ilyen. A kórházfelmérés közben a TASZ munkatársai találtak olyan kórházat, ahol csak ezeknek a szolgáltatásoknak az igénybevételekor engedték meg a szülőknek, hogy bennmaradjanak, ennek az intézménynek jelezték is, hogy jogellenes, amit csinálnak. Asbóth szerint a leggyakoribb, hogy a változtatások kezdeményezői maguk az egészségügyi dolgozók: sokszor olyan orvosok vagy osztályvezetők, akik nyugati országokban látták, hogyan működik egy gyerekbarát kórház, itthon pedig a lehetőségekhez mérten nézik meg, min lehetne a látottak alapján változtatni. A TASZ munkatársai kaptak már visszajelzéseket kórházaktól, hogy hasznos volt, hogy összeszedték, mitől gyerekbarát egy kórház, mert előfordul, hogy az orvosok se voltak biztosak abban, hogy az a jó irány, amibe elindultak. 

Tovább a teljes cikkhez

Forrás: 444