Lövésed sincs, mit jelent ’56

Ugyan a rendszerváltás előtti Szovjetunióban születtem, szerencsésen megúsztam, hogy diktatúrában éljek, s bár a jelenlegi közélet sok tekintetben tesz arról, hogy ezt az élményt megadja, nem lehet egy lapon említeni a Rákosi-rendszerrel, ahol fekete autóknál csak reménytelenségből és éhezésből volt több. Viszont most, hogy már nem tabu ezekről az évekről beszélni, továbbra is keveset tudunk az időszakról, az ’56-os események pedig talán még rosszabb helyzetben vannak, hiszen számos legenda és tévhit lengi körül őket. A középiskolai történelemórák sem visznek sokkal közelebb a megismeréséhez, és a közbeszéd sem tett hozzá érdemben ’56 feldolgozásához. Elemeltségével a művészet tudja legjobban megközelíteni a témát, és most ezzel próbálkozik a Kazinczy utcában a Tesla Teátrum is, amely Háy Gyula Appassionata című drámájával kezdte meg a folyamatos működést. Fotó: Tesla Teátrum A darab történetének középpontjában egy szerelmi kapcsolat áll: a disszidált világhírű magyar zongoraművésznő hazatér, hogy a forradalom után börtönbe vetett költő férjét kiszabadítsa, viszont a hatalom kegyetlen döntés elé állítja őket, ha feladják morális és művészi elveiket, továbbá hajlandók együttműködni a nemzetközileg elutasított új magyar kormánnyal, a férj szabadon távozhat a börtönből. Háy Gyula tulajdonképpen saját magáról írta (svájci emigrációban) ezt a darabot, hiszen a „nagy íróperben” Déry Tiborral, Zelk Zoltánnal és Tardos Tiborral egyetemben elítélték, és 1960-ban ugyan amnesztiával szabadult, Déry Tiborral ellentétben nem próbált a hatalom kegyeibe férkőzni, és visszatérni az irodalmi életbe, hanem inkább 1964-ben külföldre menekült feleségével. Halála után nejétől jutott a kézirat a rendező Vas-Zoltán Ivánhoz, aki többször is (szinte küldetéstudattól vezérelve) elkészítette a darabot, most pedig a Teslában is ezt teszi. A darab folyamatosan a gerincesség vs megalkuvás kérdéskörét járja körbe, vizsgálva, hogy az életben maradás/ szakmai előrelépés / ellehetetlenítés veszélye miatt térdre kényszerült ember meddig megy szembe az elveivel. Ezt viszont nem sablonok mentén teszi, mert az első felvonásban nagyon erősen megrajzolt karakterek (a munka miatt magánéletét feláldozó színésznő, aki boldogtalanságát cinizmussal palástolja; a bebörtönzését nem értő, de elvei mellett kiálló költő; az ideges vallató tiszt; a teszetosza segíteni akaró jogászbarát stb.) a második felvonásra mind megváltoznak, jól mutatva, hogy ebben az időszakban nincs egyetemes igazság és nem igazság, hanem csak állandóan változó hatalmi intézkedések. A magánéleti dráma ezzel pedig aktuális közéleti problémákra is reagál a Soros-terv nemzeti konzultációjával és az „Orbán egy geci”-feliratokkal vészterhelt időkben. Fotó: Tesla Teátrum   Szereplők: Fantoly Nikolett, Boronyák Gergely, Tímár Éva, Sághy Tamás, Márton András, Farkas Petra, Tóth Aliz, Király Attila, Dombrádi Alina, Nyári Beáta, Bakó Krisztián, Eisler Gábor András, Varsányi Szabolcs Rendezte: Vas-Zoltán Iván További részletek és előadások itt.

Tovább a teljes cikkhez

Forrás: 24.hu