A születést, halált és a fájdalmat is megkönnyíti a virtuális valóság

A világ legordasabb, egyben legigazabb közhelyét sütjük el újra, ha azt mondjuk: minél több tapasztalatunk van a világról, annál jobban megértjük annak komplexitását. Minél több helyre utazunk, minél különbözőbb népcsoportokkal beszélünk, annál jobban meglátjuk a helyzetek és problémák különböző oldalait, látjuk meg az okok és okozatok alsó hangon is szuperérzékeny szövevényét. Mi történik azonban akkor, ha mások nézőpontja vagy tapasztalata elképzelhető, de nem ragadható meg és nem élhető át? Kathryn Bigelow 1995-ös cyberpunk scifije, a Strange Days óta tudjuk: legalább a pornóipar felől megvan az igény arra, hogy mások élményeit szemmel és aggyal is átélhessük – a testünk úgyis követi majd azt, amit az agyunk átél. Mindez pedig kisebb-nagyobb mértékben igaz már ma is: számos olyan kipróbálható VR-élmény létezik 2016-ban is, amelyeket nem lehet nem szituációs tréningként kezelni.

Terhesség

Ilyen például a Jeremy Bailey és Kristen D. Schaffer által fejlesztett Preterna. Ez jelenleg csak azt képes szimulálni egy VR-sisak (HMD) és egy Leap Motion kontroller birtokában, hogy milyen lenézni magunkra, illetve és a kontroller segítségével meg tudjuk simogatni hasunkat. Tudatosíthatjuk persze bármennyire azt, hogy a női test hogyan változik, ha a test fizikai visszajelzéseit nem tudjuk átültetni a felhasználókba – egyelőre. Onnantól kezdve vélhetően teljesen megváltozik a férfiak véleménye a