A századforduló Párizsában felbukkant elektromos ékszerekkel ma is mi lehetnénk a társaság közepe

Gustave Trouvé-nak (1839-1902) sok mindent köszönhet a tudománytörténet: az első, zsebben elférő elemtől (1865) kezdve az endoszkópon (1878) át a világ első elektromos jármúvéig (1881) és sikeres miniatürizálási kísérleteiig, egy lenyűgöző találmányáról azonban mindenki hajlamos megfeledkezni:

a világító, elektromos ékszerekről,

pedig a XIX. század utolsó három évtizedében ezek voltak a párizsi partik igazi fénypontjai.

Trouvéról egyetlen fotó sem maradt fenn, így az arcát csak metszetekről ismerhetjük.

Az eredetileg órásmesterként tanult Trouvé zsebben is tökéletesen elférő elemének kifejlesztése után úgy gondolta, találmányának nagyszerűségét akár a divat világán át is bemutathatja – az 1867-es párizsi világkiállításra, illetve az azt követő években készített hát egy egész sornyi brosst (ezek egyikén apró ballerinák táncoltak egy apró aranyszínpadon), hajtűt és fejdíszt, amelyek világító, vagy mozgó alkatrészeiknek köszönhetően azonnal a párizsi partik fénypontjává váltak.

A darabok a felső tízezer körében 1879-ben, az École Centrale des Arts et Metiers alakulásának ötvenedik évfordulójára rendezett partin mutatkoztak be, melynek legtöbb figyelmet kapott vendége Pauline de Metternich hercegnő volt, köszönhetően a hajába helyezett, gyémántokkal gazdagon díszített madárnak, mely Trouvé zsenialitásának köszönhetően mozgatni tudta a szárnyait.

A következő években a mérnökzseni a színpadra is tervezett kiegészítőket – 1884-ben a Virágbalett (Le Ballet des Fleurs) és az Aranytojást tojó tyúk